A műtét után

A műtét napját követő reggel, azaz alig egy huszonnégy órával a műtétet követően már zötyöghettem is otthonomba, s kezdhettem a lábadozás folyamatát, melyben a szüleim voltak óriási segítségemre. 

Teljesen jól éreztem magam, mind fizikailag, mind lelkileg, fájdalmaim nem is igazán voltak, nyilván a megfelelő fájdalomcsillapításnak hála. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy a műtétet követő hazajutást nem ajánlatos senkinek segítség nélkül vállalnia, hiszen ekkor azért még elég friss a seb, illetve az altatás élménye, erre a doktor úr is felhívta a figyelmünket.

Otthonomba érkezésemkor lepihentem, édesanyám felügyelete mellett. Egy picit fáradtnak éreztem magam, azért a hazaút kimerített, de ezen kívül semmilyen panaszom nem volt. Mielőtt elhagytuk a klinikát, a doktor úr felírt fájdalomcsillapítót, izomlazítót, illetve antibiotikumot, melyet négy napon át kellett szedni, a megelőzés érdekében, hiszen mégiscsak műtéti beavatkozás történt. 

A mellnagyobbítás miatt nem voltak fájdalmaim, de az alvás miatt a hátam fájt.

 

Az első éjszaka viszonylag simán telt, leszámítva azt, hogy háton kellett aludnom, ez egy „hason alvó” személynek büntetés. A hátam, illetve a derekam reggelente fájt az egy pózban való alvás miatt, de a műtét miatt különösebb fájdalmaim egyáltalán nem voltak, tehát szerencsés alkatnak mondhatom magam. Kb. egy hónapon keresztül kellett kizárólag háton aludni, tehát míg a speciális melltartó, illetve pánt viselése szükséges. Ezt követően a doktor úr megengedte az oldalamon alvást, ami szinte felüdülés volt.