A műtétet követő ötödik
hétre esett az újabb találkozó a doktor úrral, ahol végre sor került a várva
várt pillanatra és „béklyóim” nélkül távozhattam az újabb sikeres kontrollt
követően. Végre nem volt szükség a speciális melltartóra (ami azért eléggé
leszorít), illetve a pántra.
Természetesen a doktor úr leszögezte, hogy ettől
függetlenül a hatodik hónapig push-up, illetve merevítővel ellátott melltartó
viselése nem lehetséges (nem mintha szükséges lenne),
ezek kerülendőek. Így hát, mivel egyrészt korábban nekem csak ilyenek voltak,
másrészt végre „kinőttem” az összes korábbi darabot, eszeveszett melltartó
körútra indultam, ami nem volt egyszerű művelet.
Végül sikerült olyan darabokra
bukkannom, amelyek teljes mértékben megfeleltek a kritériumoknak.
Szóval immáron
felvehettem kivágottabb szereléseket is az új melltartók birtokában, úgymond
ekkor „ugrott a majom a vízbe”, ekkor vált láthatóvá a külvilág számára is a
változás.
 |
| Bár a munkahelyemen visszafogottabban öltözködöm, az elismerő pillantások itt is megtaláltak! |
A munkahelyemen természetesen visszafogottabban öltözködöm, de még
így is észreveszem olykor, hogy akadnak olyanok, akik „maradéktalanul nem a
szemembe néznek”. Ez az érzés számomra eddig teljesen
ismeretlen volt, mindenesetre én – aki ezidáig valamiféle komplexusokkal
éltem emiatt – hihetetlen boldog vagyok, és jó érzéssel tölt el a tudat, hogy
nem a gondosan kibélelt push-up melltartó a siker titka.
Persze néhány kolléganő, akikkel baráti viszonyt is ápolok, tudtak a
beavatkozásról, ők csodálattal konstatálták az elért eredményeket, és néhányan
– a pozitív tapasztalatokra, illetve a látható örömömre tekintettel – el is
játszadoztak a gondolattal.
