A műtét utáni kontrollok

Az első kontroll a műtétet követő 4. napon volt, tulajdonképpen kötéscserére került sor, illetve a doktor úr ellenőrizte a sebet és a varratokat. Miután mindent rendben talált és kicserélte a kötést, egyeztettünk egy 1 héttel későbbi időpontot. 

A műtétet követően a kontrollok viszonylag sűrűbb időközönként vannak (3 nap, 1 hét, 2 hét), aztán ritkulnak, és végül évente szükséges már csak ellenőrizni, hogy minden rendben van –e.

Én kivételesen jól viseltem mind a műtétet, mind az azt követő lábadozást, így már a második otthon töltött napomon kimozdultam egy picit sétálni édesanyámmal, illetve az azt követő napokon is folyamatosan „kimenőztem”, persze óvatosan és nem túlzásba esve, de azt gondolom, hogy ilyenkor az segít, ha az ember lánya nem hagyja el, illetve nem kíméli a szükségesnél jobban magát. Erről a látogatóim is folyamatosan gondoskodtak szerencsére. :)

Hamar kimozdultam, persze csak óvatosan!

 

A második kontroll az elsőt követte egy héttel, tehát a műtét után kb. másfél héttel került rá sor. A doktor úr szintén levette a kötést (két nagyobb méretű, párnás ragtapasz) rólam, és megvizsgálta a varrataimat és a sebet. Mivel a melltartót, illetve a kötést otthon nem vehettem le ezidáig (még kimosni sem! és fürdéshez sem! - törlőkendővel mosogattam magam a kötés környékén, illetve az első napokban édesanyám, mivel a kezemet túl magasra még nem szabadott emelnem, viszont víz nem érhette a kötést -, mert muszáj volt folyamatos tartás a melleknek), így ez volt az első alkalom, hogy a doktor úr megkért, fáradjak a tükörhöz és tekintsem meg magam. 

Amit az első pillantáskor láttam és éreztem, az leírhatatlan. Egyszerűen gyönyörűek lettek a melleim, drasztikus volt a változás, hiszen szinte semmi mellem nem volt a műtétet megelőzően, a szó szoros értelmében. Most pedig két szép, formás, arányos mell gazdája lettem, és hihetetlen boldog, hiszen végre valóra vált egy álom.

A műtét után

A műtét napját követő reggel, azaz alig egy huszonnégy órával a műtétet követően már zötyöghettem is otthonomba, s kezdhettem a lábadozás folyamatát, melyben a szüleim voltak óriási segítségemre. 

Teljesen jól éreztem magam, mind fizikailag, mind lelkileg, fájdalmaim nem is igazán voltak, nyilván a megfelelő fájdalomcsillapításnak hála. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy a műtétet követő hazajutást nem ajánlatos senkinek segítség nélkül vállalnia, hiszen ekkor azért még elég friss a seb, illetve az altatás élménye, erre a doktor úr is felhívta a figyelmünket.

Otthonomba érkezésemkor lepihentem, édesanyám felügyelete mellett. Egy picit fáradtnak éreztem magam, azért a hazaút kimerített, de ezen kívül semmilyen panaszom nem volt. Mielőtt elhagytuk a klinikát, a doktor úr felírt fájdalomcsillapítót, izomlazítót, illetve antibiotikumot, melyet négy napon át kellett szedni, a megelőzés érdekében, hiszen mégiscsak műtéti beavatkozás történt. 

A mellnagyobbítás miatt nem voltak fájdalmaim, de az alvás miatt a hátam fájt.

 

Az első éjszaka viszonylag simán telt, leszámítva azt, hogy háton kellett aludnom, ez egy „hason alvó” személynek büntetés. A hátam, illetve a derekam reggelente fájt az egy pózban való alvás miatt, de a műtét miatt különösebb fájdalmaim egyáltalán nem voltak, tehát szerencsés alkatnak mondhatom magam. Kb. egy hónapon keresztül kellett kizárólag háton aludni, tehát míg a speciális melltartó, illetve pánt viselése szükséges. Ezt követően a doktor úr megengedte az oldalamon alvást, ami szinte felüdülés volt.