Előző bejegyzésemhez híven, folytatom azoknak a történeteknek a sorát, melyek a mellnagyobbításomnak köszönhetően történtek meg velem.
Egy másik meglepő élmény
az első szórakozóhelyi megjelenésem volt, az új külsőmmel. Mint ahogyan
azt már korábban leszögeztem, én egyáltalán nem a „férfiaknak való megfelelés”,
vagy „jobban tetszés” miatt tettem meg ezt a lépést. Soha, semmilyen kritika nem
ért emiatt, a műtét előtt is csinos nőnek tartottam magam, „érdeklődőkben” soha
nem volt hiány. Számomra tehát a férfiak reakciója sokadlagos szempont volt, ha
egyáltalán szempont volt a döntésemben. Mégis egyszerűen elképesztő reakcióknak
lehetettem szemtanúja. Amit a férfiakból egy dekoltált ruha látványa kivált, egy
formásabb kebel kíséretében, az megdöbbentő. Mindenesetre számomra ebben az
élményben az volt a legjobb, hogy tudtam, ismét nem a gondosan kiválasztott
push-up melltartónak szól a „tapsvihar”, és ez – egy korábban kis mellekkel élő
nőnek, aki emiatt sokszor nem érezte jól magát a bőrében – megfizethetetlen.
 |
| Sosem volt ilyen jó bikinik között válogatni! |
Egy újabb nagyon jó
élmény karácsonykor ért. A családi karácsonyi ajándék ugyanis egy családi
körben eltöltött wellness volt. Ekkor viseltem először bikinit. Tekintve,
hogy az összes korábbi bikinim felsőrésze gyakorlatilag használhatatlanná vált
(amit szintén ujjongva vettem tudomásul), így nagyobbra
kellett cserélnem a felhozatalt. Isteni érzés volt, hogy próbálgatás közben meg
kellett változtatnom az addigi „testtudatomat”, ugyanis először reflexszerűen a
kisebbek felé nyúltam. Na de annyi baj legyen, ilyen örömmel még nem konstatáltam, hogy 1-1 ruhadarab nem jön fel rám. Ja és figyelem, a bevásárlóközpontok
a továbbiakban fokozottan veszélyes övezetek, ugyanis minden ruhadarab „túl jól
áll”!
Az első sportélményem is
ebben az időszakban ért. Körülbelül egy-másfél hónap után már megengedett a
futás, illetve az olyan gyakorlatok, mozdulatok, ahol a karok, illetve a
mellizmok nincsenek intenzíven igénybe véve. Én kezdésként futással
próbálkoztam, amely abszolút nem okozott gondot, mindenféle nehézség nélkül,
könnyedén lefutottam a műtét előtt is bármikor teljesített adagomat.
Kényelmetlenséggel nem járt, mintha „mi sem történt” volna, az „érzet” nem
változott.
