Műtét előtti érzések, avagy jöjjön, aminek jönnie kell..

Az EstheticHungaryKlinikánál tett első látogatás és azt követő meggyőző benyomás, illetve az egyéb klinikáknál tapasztalt abszolút nem „páciensbarát” hozzáállás hatására döntöttük el kedves Sorstársnőmmel, hogy bizony a következő lépés a műtét időpontjának leegyeztetése lesz, nem keresgélünk tovább. 

Ha már egyszer az ember lánya ilyesmire adja a fejét (amit röpke tízéves várakozás és fontolgatás előzött meg), igenis szeretne mielőbb belevágni és eredményeket látni, nem pedig fél évet várni egy puszta konzultációra. Így hát tárcsáztam, és sikerült egy körülbelül 1 hónappal későbbi, olyan időpontot találni, amelyen Sorstársnőm és én is „egy füst alatt” lehozhattuk a projektet, nagy megnyugvásunkra közös erővel.

Vancsó Péter doktor úr a konzultáció alkalmával egy olyan „úti csomaggal” látott el bennünket, amely többek között tartalmazott egy listát a műtét előtt elvégeztetni szükséges vizsgálatokról, úgy mint vér- és vizeletvizsgálat, EKG, mellultrahang. Természetesen mondanom sem kell, hogy mindezek elvégeztetésére ilyen rövid idő alatt – a magyar társadalombiztosítás alapú egészségügyi szolgáltatások „színvonalának és rendkívüli hatékonyságának” ismeretében –, úgy, hogy közben ne fizessük el a „gatyánkat” is magánrendeléseken, protekcióval került sor, egy kedves közös orvos ismerősünk segítsége által. 

A beavatkozást részletes egészségügyi állapotfelmérés előzte meg

Az orvos ismerős, aki szakértő szemekkel vizslatta az elvégzendő vizsgálatok listáját, még maga is meglepetten konstatálta, hogy milyen részletes egészségügyi állapotfelmérésre kerül sor a műtéti beavatkozás előtt. Ez az információ szintén megerősített, hogy jó kezekben vagyunk, hiszen egészségügyi berkekben laikusként fogalmunk nem volt róla, hogy az előzetes vizsgálatok mennyiben adnak majd széleskörű rálátást az állapotunkra.

A kedvező vizsgálati eredmények, leletek megérkezését követően nyugtázhattam csak csupán, hogy a mellnagyobbításnak bizony nincs fizikai akadálya, kezdődhetett a „lelki felkészülés”. Innentől rohantak a napok, főleg munka mellett, egyik napot követte a másik és a műtét időpontjáig egyre kevesebb idő maradt. Ahogy közelítettünk a várva várt „piros betűs ünnepnapunkhoz”, engem egyre inkább a pozitív értelemben vett izgalom kerített hatalmába, meglepő módon nem féltem, alig vártam, hogy végre eljöjjön a nagy nap…

Ezt a fajta jól eső izgalmat egy ilyen beavatkozás kapcsán - vagyis egy olyan műtétnél, aminek ha nem is dalolva, de önként veti magát alá az ember lánya úgy, hogy egyébként teljesen egészséges - szerintem csak az értheti meg igazán, aki tudja, hogy milyen kis mellekkel élni, és emiatt gátlásokkal küzdeni. Nekem az volt a tapasztalatom, hogy aki szerencsésebb domborulatokkal született, az soha nem fogja megérteni egy kis mellű nők motivációját, illetve a beavatkozás jelentőségét. Ez ugyanis nem „úri muri”, vagy hiúság kérdése, ez az én esetemben kizárólag önmagamról szólt.