A konzultáció

Tehát ahogyan azt az első bejegyzés alkalmával már említettem, az első telefonos egyeztetést követően két hétre rá kaptunk időpontot Vancsó Péter doktor úrhoz. A klinika„páciensek fogadására” létesített helyszíne barátságos, ízléses, a minket fogadó hölgy rendkívül szimpatikus, készséges, egyszóval az „első blikkre” szerzett tapasztalatok meggyőzőek voltak. A doktor úr pár percen belül fogadott engem és Édesanyámat, akit a „több szem, többet lát” elv alapján cipeltem el magammal.

Az EstheticHungary Klinika várója

  

A doktor úr a konzultáció alkalmával röviden ismertette velünk az alapvető tudnivalókat, nem mellékesen a lehetséges következményeket, így tulajdonképpen teljes képet kaphattunk erről az eljárásról. Ezt követően a doktor úr az én elképzeléseimre volt kíváncsi. Már az elején leszögeztem, hogy a cél egyáltalán nem egy természetellenes hatást keltő, azonnal szembetűnő kebelcsoda. A foglalkozásomból és az alapvető személyiségemből is kifolyólag összeegyeztethetetlen lenne velem egy „Pamela Anderson-külső”. A célom egyáltalán nem a feltűnéskeltés, illetve a külvilágnak való tetszelgés volt, csupán egy természetes, formás, alkatomhoz illő (vékony vagyok) dekoltázs és ezáltal egy arányos „össz-megjelenés” elérése.

Döntés az implantátum méretéről és formájáról

 

A doktor úr rendkívül szimpatikus módon teljes mértékben egyetértett az elképzeléseimmel, sőt örömmel konstatálta, hogy reális és az – alapvetően tökéletes – egészségi állapotommal teljesen összeegyeztethető elvárásaim vannak a tervezett mellméretem, és – formám kapcsán. Ami talán még szimpatikusabbá tette a doktor úr beavatkozáshoz való hozzáállását, hogy meghatározta azt az intervallumot, ami közé a választott méret eshet egészségügyi szempontok gondos mérlegelését követően, és meghatározta azt a felső határt, ami fölé nem javasolt lépnem. A doktor úr meggyőző és egyúttal kijózanító racionalitása hatására természetesen megfogadtam a tanácsát, így esett a választás a 275 cc méretű, anatómiai formájú implantátumra, mely a javasolt intervallumot tekintve „arany középútként” értékelhető.

A konzultáció alkalmával lehetőségem nyílt a méretek „kipróbálására”, így tulajdonképpen láthattam egy hozzávetőleges „előzetes képet” a későbbi megjelenésemről. Már ekkor, a próba alkalmával olyan eufória járt át, hogy tudtam, nincs visszaút, akarom.

A klinika és a doktor úr mellett szóló érv volt számomra az is, hogy a konzultációt követően abszolút nem támasztottak elvárásokat irányomba, nem próbáltak meg rábeszélni a műtétre, illetve arra, hogy mindenképpen a klinikájukat válasszam. Sőt a doktor úr azt kérte, hogy jól gondoljam át ezt a döntést, alaposan fontoljam meg, és ha felmerül bennem bármi kétely, illetve kérdés, nyugodtan egyeztessek vele még egy – teljesen ingyenes – konzultációs időpontot.

A klinikáról, a doktor úrról és a munkatársakról alkotott jó benyomásomat tovább mélyítette az is, hogy Édesanyám és a Sorstársnőm szintén velem teljesen azonosan vélekedett az ott tapasztaltakról.

A döntés

Kedves Olvasó, avagy kedves potenciális Sorstársnő!

Egészen fiatalon foglalkoztatni kezdett a gondolat. Talán tizenhárom, tizennégy éves lehetettem, mikor a gimnáziumi testnevelésórák előtti, öltözőbeli felismeréseimet realizáltam az osztálytársnők domborulatai kapcsán: már mindenki domborodik. Volt, aki kevésbé és akadt, aki egész mutatós dekoltázsra „tett szert” már akkoriban. Magamra néztem, de a dombocskák helyén még csak lankákat sem láttam. Mindenki vadul elkezdte lekapkodni magáról az aznapi, természetesen kellő műgonddal összeválogatott szerelését, és kezdett félmeztelenül, de leginkább fesztelenül csivitelni a többi lánnyal, kihasználva az óraközi szünet adta lehetőségeket. De én – aki alapjáraton egy nagydumás, önbizalommal teli, tipikus „társaság középpontja” lány vagyok – a háttérben meghúzódva, minél kisebb feltűnést keltve próbáltam mielőbb magamra cincálni a szettem. Talán ez volt az első alkalom, amikor a méretbeli különbségeimmel szembesülnöm kellett, bár ekkor még bíztam a „csodában”, hogy talán csak későn érő típus vagyok.

Teltek múltak az évek, és beigazolódott a sejtésem: velem az élet e téren nem volt túl bőkezű. Ez a mindennapjaimra, illetve a kapcsolataimra különösebben nem nyomta rá a bélyegét. Soha egyetlen férfi sem tett megjegyzést a méreteimre, sőt inkább az önbizalmamat próbálták erősíteni, ha esetleg felmerült, hogy nem vagyok elégedett velük. Tulajdonképpen formás, szabályos melleim voltak, csak nagyon-nagyon picik.

A döntés hátterében tehát abszolút nem külső tényezők álltak. Ez rólam szólt, arról, hogy én nem vagyok megelégedve a méreteimmel, én nem érzem tökéletesen jól magam a bőrömben és én nézem irigykedve a többi, szerencsésebb méretekkel megáldott hölgy domborulatait. Most, huszonhat éves koromra forrta ki magát a felismerés: mi a fenéért érezzem én magam kevésbé jól a saját bőrömben, ha érezhetem magam tökéletesen is? Miért érezzem kellemetlenül magam egy-egy strandolás, konditerembeli átöltözés alkalmával, ha nem muszáj? Így hát elhatároztam azt, aminek a gondolatával addig csak kacérkodtam: utánajárok a mellnagyobbítás lehetőségeinek.

Formás, szabályos melleim voltak, csak nagyon-nagyon picik

 

Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy nem egyedül kellett végigcsinálnom az előttem álló „procedúrát”. Egy hozzám nagyon közel álló hölgyismerősöm, barátnőm is pont ugyanakkor jutott a fenti konklúzióra. Így hát belevágtunk, és eldöntöttük, hogy - az addig csak a gondolatainkban létező - vágyainkat igenis megvalósítjuk. A kedves Sorstársnőm talált rá az EstheticHungary Klinikára, és egy gyors telefonos egyeztetést követően két hét múlva már jelenésünk is az első konzultáción, dr. Vancsó Péter plasztikai sebész előtt. Terveink szerint legalább három helyre el szerettünk volna menni konzultációra, meghallgatni különböző véleményeket, javaslatokat. Azonban e tervünkről az idő előrehaladtával letettünk, köszönhetően az EstheticHungary Klinikánál tett rendkívül sikeres látogatásunknak, illetve annak, hogy az egyéb klinikáknál rugalmatlanságba, konzultációs időponthiányba és végeláthatatlan várólistákba ütköztünk. A gyorsaság, rugalmasság, szívélyesség és az érzés, hogy az egész procedúra alatt a klinika és munkatársai egytől-egyig azt éreztették velem, hogy „ők értem vannak”, erősítette bennem és Sorstársnőmben is azt, hogy jól döntöttünk a klinikaválasztás során.